A történet a harmadik évad befejező részével indul. SPOILER VESZÉLY!

Végre itt van. Végre itt van a pillanat, amire Will oly régóta vágyik. Francis Dolarhyde bevégzi azt, amire Ő nem képes. Meg fogja ölni Hannibalt, és nagy valószínűséggel őt is. Will már régóta vágyott a halálra, arra, hogy semmit ne érezzen.

Ő ugyanis szerelmes Hannibalba, bár ezt még magának is nehézére esett bevallani. Mindig is volt egy különleges vonzódás kettőjük között, de egyszerűen soha nem volt képes ezt elfogadni. Tudta, mit tett Hannibal, hogy mikre képes, és tisztában volt vele, ha anno vele tart Ő is átalakulna olyanná, mint Ő. Mégis, minden porcikája vele akart lenni. Az elmúlt pár év Hannibal nélkül, maga volt a pokol.

Amikor másodszorra utasította vissza Őt, akkor jött rá csak igazán, mit veszített el. Próbált normális életet élni. Feleségül vette Mollyt, és a munkába menekült. Egyikőjük se volt szerelmes a másikba, és ezt tudat alatt mind a ketten tudták. Willnek szüksége volt Mollyra, hogy megpróbálja elfelejteni Hannibalt, és a múltját, Mollynak meg, hogy legyen a fia számára egy apaminta. Will azt hitte, ha távol tartja magát tőle, akkor kiveri végre a fejéből a körülötte forgó gondolatokat. Egyik látogatásánál megtudta Bedeliatól, hogy Hannibal szerelmes belé. Ez elindított egy lavinát Will lelkében. Éjjelente vele álmodott, ahányszor Mollyval szeretkeztek, akkor is csak őrá tudott gondolni. Amikor meglátogatta Hannibalt, megkérdezte tőle, hogy hiányzott-e neki. Szenvtelenül azt hazudta, hogy nem, miközben legszívesebben az arcába üvöltötte volna, hogy rettentően hiányzik, és a légző lyukakon keresztül legalább az arcát megsimogatta volna. Szenvedett minden egyes nap. Még jobban utálta az életét, mint Hannibal előtt és tudta, hogy csak egy lehetősége van megszabadulni a kínjaitól; ha mindketten meghalnak.

Dr. Lecter szóval tartotta Francist, Will pedig belekortyolt a borába. A gondolatai vágtáztak, nem is hallotta a mellette zajló beszélgetést. Hannibal rá tekintett, Ő vissza rá, és ekkor minden megváltozott. Az a vékony, rozoga gát, amit azért épített magában, hogy elfojtsa iránta érzet érzelmeit, átszakadt.

Mi van akkor, ha még is csak van más lehetőségük? Ha mégis sikerül túlélniük ezt az éjszakát, és elmenekülnének? Ha sikerülne mindenkivel elhitetni, hogy meghaltak? Willnek kész volt a terve, de azt nem tudta, hogy Hannibal tényleg szereti-e? Számtalanszor megölhették volna egymást, de egyikőjük sem volt képes rá. Ha a férfi még se szereti, akkor is megölheti, és végre nem fog érezni semmit.

Will a fegyveréhez nyúlt, hogy megölje Francist, de Ő gyorsabb volt. Innentől kezdve számára megszűnt a világ. Csak két dolog jutott el a tudatáig. Hannibal megmentette őt, és Ő is meg akarja védeni mindenáron.

Először nem érzékelte, hogy vége. Francis Dolarhyde teste ott hevert vérbe fagyva mellette. Összhangban voltak, és végre megértett minden szépséget, amit mesélt neki.

Erőtlenül mászott oda hozzá.

– Tényleg feketének tűnik a holdfényben – állapította meg, ahogy szétnézett vérrel borított testén.

Hannibal felsegítette és megtartotta erőtlen testét.

– Látja, Will?. Mindig is ezt akartam magának. Kettőnknek…

Will fejében csak ez az egy szó visszhangzott, kettőnknek…

– Gyönyörű…– suttogta erőtlenül, miközben Hannibal pulóverébe kapaszkodott, és csak a vérrel borított ajkait tudta nézni.

Puhán, becézve kezdte el csókolni, miközben minden egyes másodpercben remegett, hogy mit fog szólni Hannibal. Nincs mitől tartania, ugyanis a másik mohón viszonozta ajkaik játékát. Végre egymásra találtak, soha nem érezték magukat ennyire boldognak, élőnek. A csókjuk hiába keveredett vérrel, nyállal és könnyel, mégis a legfinomabb mennyei manna, amit valaha is éreztek. Will gyengéden átölelte a férfit. A mellkasára hajtottja a fejét, és megnyugodott végre a lelke. Átkarolta a nyakát szorosan, és lerántotta magával a mélybe.

A sziklák csupaszok, így nem volt semmi, ami tompíthatta volna az esésüket. Az óceán sós vize marta a sebeiket, mintha újra megszúrták volna őket. Hannibal minden erejével szorosan ölelte. A karjával enyhítette a becsapódást, ami abban a pillanatban, hogy a vízbe értek, eltört. A férfi kicsúszott a kezei közül, és süllyedt le a mélybe. Hannibal, amikor észrevette, hogy nincs vele, gyorsan utána úszott. Az áramlat neki sodorta Willt a hegyes szikláknak, beverte a fejét, majd egy újabb hullámcsapás következtében majdnem a hasát nyársalta fel. A doktor a felszínre úszott, ép karjában tartva az eszméletlen férfi testét.

A telihold fénye bevilágította a partot. Évekkel ezelőtt, amikor megvette ezt a nyaralót, talált az óceán felől egy rejtett barlangot. Fentről nem lehetett látni, csak a vízből, de még úgy is csak egy keskeny hasadéknak tűnt. Hannibal előrelátó volt, egy vízálló ládát rejtett el az egyik szikla tövében, vészhelyzet esetére, ha menekülnie kellene. A dobozban csak a legszükségesebbek voltak, gyógyszer, kötszer, infúzió, injekciós tű, egy eldobható, vízálló mobiltelefon és készpénz. Tartalmát rendszeresen ellenőrizte, az utóbbi időben azonban helyette Chiyo látta el ezt a feladatot. Hannibal folyamatos összeköttetésben állt vele, még az elmegyógyintézetben is. Nem csak a Vörös Sárkánynak hagyott üzenetet a Tattlerben, hanem neki is. Az FBI figyelmét valahogy elkerülték a szex hirdetések. Chiyo fel volt készülve, csak az Ő hívására várt. Hannibal elkezdett úszni a barlang irányába, közben végig azért imádkozott, hogy Will élje túl. Megcsókolta őt, végre nem utasította el, mint már annyiszor előtte, ezért muszáj túlélnie.

A partra kihúzta Will testét, és oldalra fordította, hogy felköhöghesse a vizet, majd fél percre megengedte magának azt a luxust, hogy fújjon egyet. Elterült a földön, majd amikor meghallotta, hogy elkezd a másik köhögni, egyből felpattant.

– Will, miért tetted? – kérdezte, miközben kisöpört egy hajtincset az arcából.

– Meghaltunk?

– Még nem, de ha nem látjuk el a sebeidet, akkor igen. – Aggódott Willért. A feje erősen vérzett.

– Azt akartam, hogy azt higgyék, meghaltunk. Nem bírok nélküled élni. Ha nem akarod, hogy veled legyek, akkor hagyj itt és menekülj.

Will nagyon erőtlen. Hannibal gyengéden megcsókolta. Hogyan is gondolhatta ez a buta fiú, hogy nem akar vele élni? Mióta dédelgette ezt az álmot, és most nem tudta elhinni, hogy a szerelme kéri tőle, vigye magával.

– Nem hagylak el, ne félj, velem maradsz, megígérem.

Elővette a dobozt a rejtekhelyéről, és amennyire törött karja engedte, bekötözte Will hasát és fejét. Ujjaival kitapogatta a fejét, nem-e tört be a koponyája. A sebe a hasán csúnya, ott van nem sokkal mellette, amit anno Ő ejtett rajta és átkozta magát az egészért. De most talán jóvá teheti. Will újra összetörte a teáscsészét, és most úgy áll össze, ahogy eddig soha. Egy jobb és szebb csésze lesz belőle. Együtt közösen kötözték be egymás sebeit, erősen véreztek mindketten. Hannibal elővette a mobilját és tárcsázta Chiyo számát, majd félmeztelenül hozzá bújt a férfihoz. Hiába van június, nagyon átfagytak. Gyengéden ölelte Willt, és a homlokát csókolgatta.

Kis idő múlva Will azt hitte, rosszul lát. Egy fekete vitorlás közelített feléjük, mintha a pokolból jött volna értük. Szinte teljesen beleveszett az éjszakába, Ő is csak azért látta, mert túl közel volt hozzájuk. Chiyo, mint Kharón vezette a vitorlást.

Leugrott a fedélzetről, felsegítette Willt, és bevitte a kabinba. Odabent minden luxusról árulkodott. A belsejét sötét fa borította, puha, meleg érzést keltve. A hajóbelsőben két fürdőszobás kabin van, egy étkezővel egybekötött nappali, és egy hajókonyha. Szinte már luxusjachtnak számít. Chiyo bevezeti Willt egy franciaágyas kabinba. A szolid berendezés ellenére tudja, hogy ez csak Hannibal hálója lehet. A franciaágy mellett két éjjeli szekrény van, egy pad az ágy végében, egy ruhásszekrény és egy íróasztal, rajta egy apró lejátszóval. Amint Will lefekszik, elveszti az eszméletét. Hannibal és Chiyo eltüntettek minden nyomott, ami arról árulkodott, hogy valaki volt itt, majd felszálltak mindketten a hajóra. Chiyo azonnal kerített infúziót és vért. Hannibal számára volt elegendő, de aggódott, hogy Willnek kevés lesz. Bekötötte a vért, a másik férfinak egyelőre csak só oldatott. Muszáj lesz orvoshoz menniük, mindketten rengeteg sérülést szenvedtek, és aggódtak, nehogy belső vérzése legyen Willnek. A nő menet közben kidobta a vízbe a két véres ruhadarabot. Nem szólt semmit a két férfi láttán, bár látta, hogy megcsókolták egymást.

Tudta, hogy kit kell keresniük, már telefonon értesítette is. Hannibal, amíg praktizált, gyakran kezelt egy magán sebészt. A férfi tudta jól, hogy kötelezi a titok tartás, és benne megértő hallgatóságra talált. Nem egyszer mesélte el neki, hogyan csalta meg a gazdag feleségét prostikkal, férfiakkal, nőkkel, még volt, hogy állatokkal is. Pusztán ez a tény elég lett volna ahhoz, hogy tönkre tegye az életét, ha kitudódik, de volt olyan, akiket meg is ölt. Vagyona egy részét a felesége elől elrejtette. Elmesélte az orvosnak, hogyan hozott létre különböző alapítványokat, amiknek a számlaszáma a Kanári-szigeteken van. Hannibal élvezte a kis társalgásukat, ám soha nem felejtette el a részleteket. A férfi tartozott neki, és ez most az életüket menti meg. Még így legyengülve is simán megölhetné az orvost, de ha ezt megteszi, azonnal lebuknak. Csak a zsarolás és a készpénz erejében bízhatott.

Chiyo kikötött egy ház magán kikötőjében. A család három hónapra elutazott, hetek óta figyelte a területet. Bérelt egy fekete kis furgont, a kamerákat pedig kikötötte. Senkinek nem fog feltűnni, hogy itt voltak. Hannibal amennyire tudott, segített Willt leemelni a hajóról, majd tolószékbe rakták, és úgy tolták el a furgonhoz.

Elmentek a sebészhez, aki már várta őket. Rettegett Hannibaltól, de így is búsás készpénzt kapott azért, hogy ne mondja el bárkinek is, hogy mi történt. Megvizsgálta CT-n Willt, és összevarrta a sebeit. Szerencsére nem volt belső vérzése, viszont törött bordái és erős agyrázkódása igen. A másik férfi sem volt sokkal jobb állapotban, de őt csak a szerette sorsa érdekelte. Némán tűrte az orvos öltéseit, miközben le sem vette a szemét a szuszogó alakról. Miután ellátták őket, kaptak megfelelő mennyiségű vért és gyógyszert tasakokban, majd visszatértek a hajóra. Will még mindig eszméletlen volt, az egészből nem érzékelt semmit. Hannibal csak reménykedni tudott, hogy az orvos tényleg alaposan kivizsgálta, és túléli ezt a megpróbáltatást. Ameddig el nem nyomta az álom, ébren vigyázott rá, és megsimogatta, ahányszor a fájdalomtól összerándult az arca.

***

Jack Crawford dühösen állt a szikla perem szélén. A vérnyomok egyértelműek. Jimmy Price nem tévedett, és ezt Ő is tudta. Will csak úgy tudta megölni Hannibalt, hogy magával is végzett. Egy ekkora esést nem élhettek túl. Helikopterrel végig kutatták a partot, de semmit nem találtak. Az autót nem vitték magukkal, és semmilyen nyom nem utalt arra, hogy nem a vízbe vetették magukat. Jackben még élt a halovány remény, hogy talán Will túlélte, de tudta, hogy erre nincs sok esély.